- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Az addig egyenáramot szolgáltató Budapesti Általános Villamossági (BÁV) Rt. és váltóáramot szolgáltató Magyar Villamossági (MV) Rt. koncessziójának felmondását megelőzően a budapesti vezetés 1911-ben döntött saját áramfejlesztő erőmű építéséről és a Budapest Székesfőváros Elektromos Művei (BSzEM) létrehozásáról. Az erőmű helyéül a kelenföldi Duna-partot választották, ahol a szénszállítást biztosító vasútvonal és a vizet biztosító Duna rendelkezésre állt, és még az uralkodó széljárás sem a város felé vitte a füstöt. A termelt áramnem a korábbiaknál korszerűbb, transzformátoros, háromfázisú, váltakozó áramú, 50 periódusú lett.
Az építkezés 1912 nyarán kezdődött Reichl Kálmán műegyetemi tanár tervei alapján, az áramszolgáltatás pedig 1914 nyarán indult meg. A nagyon speciális megoldásokat igénylő építkezés során az akkori technika felső szintjét alkalmazták. Az erőmű fejlesztését ugyan megakasztotta a világháború, de a ’20-as években nagy lendületet kapott, új kazánház és generátorok létesítésével. A '20-as évek végén építették fel a gépház Duna felőli oldalán az új, 30 kV-os kapcsolóberendezést és a vezérlőtermet (erről az épületről készültek a mostani fotók). Az épülettel nem csak technikai, hanem esztétikai szempontból is kiemelkedőt alkottak, például az üvegburkolatú lépcsőházzal vagy a vezérlőterem átvilágító mennyezetével. A tervezést Reichl halála után Borbíró Virgil végezte.
Budapest
Magyarország
Friss hozzászólások
…