MÁV Gépgyár kolónia (lakótelep)

Az 1873-ban alapított MÁV Gépgyár  (Ganz Mávag) Józsefváros és Kőbánya határára eső hatalmas telepének délnyugati részén, a Golgota – Szapáry (ma: Bláthy Ottó) – Simor (ma: Vajda Péter) – Delej utcák közötti területen 1908-09-ben épült fel a gyár munkásainak és tisztviselőinek lakótelepe. Az épületegyüttes azonban több lett, mint egyszerű munkástelep: a szociális gondoskodás mintapéldája ma is.

A négyemeletes házak a belső, kertes udvar felé nyílnak, bennük 645 szoba-konyhás munkáslakásnak és tíz, két-három szobás tisztviselői otthonnak jutott hely. A telep közepén víztorony magasodik, tövében hatalmas közösségi tömb. Volt itt minden, amire száz éve szükség lehetett: az alagsorban kád- és gőzfürdő (tekintve, hogy egy lépcsőház kivételével a 24 lépcsőházra tagolt négyemeletes épületek lakásaiban nem volt fürdőszoba, és a külön WC is kinn volt a lépcsőházban), közös mosókonyha és szárító,  a földszinten vendéglő és tekepálya, a félemeleten tisztviselői kaszinó, az emeleten elképesztően tágas színház- és moziterem. Emellett orvosi rendelő, mentőállomás, könyvtár, óvoda, mosoda és jéggyár, hogy meg ne romoljon az étel a lakások jégszekrényeiben.

Mindebből persze ma már kevés látható. A közösségi épület az államosítást követően  művelődési házként működött (Ganz, illetve egy darabig Vörösmarty néven), nagy korszaka a ’70-es években, majd 1988-95 között az alternatív Fekete Lyuk korában volt.