- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
Óbudán a XIX-XX. század fordulóján két temető működött: a Táborhegyi (a Bécsi úton, a Táborhegyi út és Laborc utcák között) 1909-ig és az Újlaki (sváb) a Doberdó út alján 1924-ig. (A harmadikként a mostani piac helyén létezett temető már 1888-ban bezárt.) Az új temető nyitását már 1905-ben elhatározta a főváros, azonban a Törökkő dűlőben csak 1908-ban került sor a terület kijelölésére, és ez az Óbudai temető 1910 februárjában nyitott meg.
Az új temetőbe több síremléket áthelyeztek a családok a Táborhegyi régi temetőből, illetve az Újlaki sváb temetőből (ezek német feliratúak).
A ravatalozót 1930-ban építették, az ún. Főnix-teremmel 1999-ben kibővítve. A főbejáraton belüli tér meghatározó eleme az 1931-ben épült római katolikus kápolna (tervezte: Adamek Ferenc, a neves óbudai családok megrendelésére készült festett üvegablakait Palka József készítette). A temető úthálózatának egyik csomópontján 1924-ben állított feszület Horvai János alkotása. Az áthelyezett és a kezdeti években létesített sírok között több művészi értékű is található. A temetőt – az utakat szegélyező sorfaként – 1200 vadgesztenye, kőris és juhar fa díszíti, különösen szép a Pomázi úti kerítéssel párhuzamos vadgesztenye-sor.
(1933 és 1944 között Budapest első trolibuszvonala működött a Vörösvári út és a temető között, a Zsidó temetőnél lévő végállomással.)
III. kerület Óbudai temető
Magyarország
Friss hozzászólások