Bagolyvár Balatonszemesen

A község elsõ okleveles említése az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben "Zemes", majd 1338-ban a veszprémi káptalan jelentésében "villam Zemes" alakban történik. A Körös vármegyébõl származó gordovai Fancs család õsi birtoka volt, kiknek õse, Fancs, IV. Béla vagy II. Endre korában élt. Ennek utódai László fia László, a hûtlen Tamás fiainak, Jánosnak és Istvánnak elvett birtokait, köztük Szemes falut is megkapták 1403-ban Zsigmond királytól.
A török a község elfoglalása után a mai Bagolyvár u 12. sz alatti telek környékén 1570-ben egy erõdítést emelt a szemben levõ Tihany õrségének megfigyelésére és Magyar Bálint fonyódi vára ellen. Az erõdítményt 1583-ban Istvánffy és Ormándy várkapitányok, 1588-ban Huszár Péter pápai és Pisky István kapitányok ostromolták eredménytelenül.
Kapitányai a szomszédos endrédi, koppányi, simontornyai és szigetvári bégekkel együtt Zala és Veszprém megye falvait dúlták, ezért 1599 õszén Schwarzenberg csapatai ostrom alá vették a várat. A török õrség elmenekült. Pethõ Kristóf keszthelyi kapitány csatlakozott a felszabadító hadhoz, amely Lak, Dombó, Koppány és Ozora várait is elfoglalta, majd a tél miatt visszavonult.
1600-ban, Kanizsa elfoglalása után a törökök újra elfoglalták.
Végül 1603-ban Nádasdy és Kolonics csapatainak sikerült elfoglalniuk, de véglegesen csak az 1625. évi gyarmati békekötés idején került magyar kézre. Ezután nem sokkal teljesen elpusztult.
A vár sáncai és árkai ma is felismerhetõek.

A hajdani Bolondvár maradványaira épült 1900-ban a romantikus mintákat követő várkastély - csigalépcsős toronnyal, felvonóhidakkal, szakállszárítóval, teraszokkal.